Printable Muveszeti naplo

Minden oldal egy kreatív munkamenetet rögzít: közeg használt, technika, időtartam (maximum 480 perc), és elégedettség (0-10), plusz nyolc soros reflexióhely — az alkalmazott színpaletta, amit tanultál, és ötleteid. Képzőművészeknek, illusztrálornaknak és bárkinek, aki a vizuális gyakorlást dokumentálja. A portfólióval ellentétben ez a folyamatot rögzíti: választásokat, hibákat és apró felfedezéseket, amelyek hónapok alatt stílussá kovácsolódnak.

Legyen konkrét — 'vízfesték, nedves-nedves technika' jobb, mint 'festés'. Ericsson tudatos gyakorlás kerete (Ericsson et al., 1993, Psychological Review, 100(3), 363-406) megköveteli a pontosan meghatározott képességet. A konkrét közeg/technika bejegyzések később lehetővé teszik: 'Melyik technikát értékelem a legmagasabbra?' vagy 'Mit nem próbáltam meg soha?' Három hónap után a mező a saját erősségeinek és hiányosságainak önoktatási anyagává válik.

Az értékelés visszacsatolási hurkot hoz létre, amely az erőfeszítést, a körülményeket és az eredményt összeköti. Csikszentmihalyi (1990, Flow, Harper) azt találta, hogy az olyan művészek, akik értékelik a munkamenet minőségét, megbízhatóbban lépnek be a flow állapotba. Az értékelés legyen közvetlenül után — a memória felnagyítja a jó munkameneteket és letöröli a középszerűeket. A minták 4-6 hét alatt tisztázódnak: a magas elégedettségű munkamenetek gyakran közös feltételeket mutatnak (idő, hossz, közeg, hangulat), amelyeket tudatosan újra létre tudsz hozni.

A reflexió plusz tudatos gyakorlás igen. Ericsson (2016, Peak, Houghton Mifflin Harcourt) azt mutatja, hogy az olyan művészek, akik artikulálják, mi működött és mi bukott meg, gyorsabban haladnak, mint akik csak termelnek. Az 'mit tanultam' mező a tudatos gyakorlás összetevője; az elégedettségi nyomkövetés a visszacsatolási jel. Reflexió nélkül az órák ismétlést hoznak a fejlődés helyett — egy olyan megállapítás, amely konzisztenset az művészeti és atléta doménjei között.

A vázlatfüzet a munkát tartalmazza; ez a napló a munka mögötti folyamatot. A strukturált mezők arra kényszerítenek, hogy nevezd meg a közegeidet, technikáidat és palettádat — egy metakognitív szokás, amely Bjork 'kívánatos nehézségek' kutatása szerint (Bjork & Bjork, 2011, Psychology and the Real World, Worth Publishers) megerősíti a memóriát és az átvitelt. Megtarthatod mindkettőt: rajzolj máshol, naplózz itt. A 8 soros reflexió az a hiányzó réteg, amely a legtöbb vázlatfüzetből hiányzik.

Sorolja fel a valódi pigmenteket vagy hex kódokat (pl. 'ultramarin, égetett vörhenyó, titán fehér'). 30-50 bejegyzés után látni fogod a szokásos palettáidat és a feltáratlan színeidet. Ez a naplót egy személyes színreferencia könyvtárrá teszi. Megjegyzed, mely kombinációk működtek és melyek voltak zavarosnak — ez olyan hallgatólagos tudást rögzít, amelyet a művészek rendszerint csak próbálgatáson keresztül építenek fel évek alatt.

Minden munkamenet után, még a 10 perces munkamenetek után is. A Cepeda et al. által dokumentált térhálózat effektus (2006, Psychological Bulletin, 132(3), 354-380) azt mutatja, hogy a gyakori apró bejegyzések jobbak az emlékezetre, mint a ritka hosszú bejegyzések. A rövid munkamenetek azok is, ahol a legtöbb mikro-felfedezés történik — egy ecsettrükk, egy színkeverék, egy világítási megfigyelés. Az elhagyásuk elveszíti a szemcsés adatokat, amelyek később a minták felismeréséhez szükségesek.

Igen — a napló a gyakorlásról szól, nem a képesítésről. Dweck gondolkodásmód kutatása (Mindset, 2006, Random House) azt mutatja, hogy a folyamat és fejlődés (növekedési gondolkodásmód) összpontosítása a veleszületett tehetség helyett (rögzített gondolkodásmód) megjósolja a hosszú távú képességfejlesztést. Az elégedettség értékelés és az 'amit tanultam' felszólítások a növekedés mérésére vannak tervezve, nem a kimeneti minőségre. A kezdők a legtöbbet profitálnak, mert a korai reflexió megakadályozza a rossz szokások kialakulását.